A tartalom megtekintéséhez a Flash Player újabb verziója szükséges!

Letölthető innen

2016. július 25. hétfő .:. Jakab

A siroki vár

A Bükk és a Mátra határán a Tarna-patak észak felé kiszélesedő völgye felett áll a vár. A középkorban a Tarna-völgyében észak felé vezető utak lezárására és ellenőrzésére igen alkalmas helyen épült, bár elsősorban földesúri magánvár colt, stratégiai szerepet alig játszott.

Feltárása 1965-től folyt kisebb megszakításokkal. A munkálatokat Kovács Béla régész irányította, és az alsó vár, a sziklába vágott terem és folyosó, valamint a várat körülvevő sáncrendszer egy részének feltárását végezték el. A felső vár feltárása sajnos pénzhiány miatt elmaradt, ami nagy kár, mert várunk a hazai várak közül valószínű, hogy a legkorábbi a sziklába vágott védelmi rendszerek közül.

A vár két külön részre tagozódik. A felső vár eredetileg belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú volt, amelyet mintegy 10 méterrel mélyebben fekvő sziklába vágott külső védelmi öv erősített. Ide épült később a három, derékszög alaprajzú ó-olasz bástyával erődített alsó vár.

A vár korai magja a jelenlegi felső vár alatt húzódó sziklafolyosók és termek egy része, amelyet ugyancsak sziklába vágott, mélyebb szinten fekvő külső védelmi öv erősített.

Az ásatások igazolták, hogy kezdetben a siroki vár is magánvár volt, amit csak később alakítottak ki végvárrá. Legrégebbi építménye a lakótorony volt, ami a felsővár közepe táján emelkedett. Erre épült az öregtorony, mely kisebb területű volt, mint a lakótorony, fala vékonyabb, felépítése is egyszerűbb, mivel nem a várúr lakott benne, hanem az őrség. Ezt fallal vették körül és tornyokkal erősítették meg a sarkokon, a falakon belül pedig lakó és gazdasági épületeket emeltek. A siroki vár is ilyen belsőtornyos vár volt, amit a 13-14. században alakítottak ki. A torony a többi résztől független építmény volt, azért is, hogy adott esetben önállóan is tudja magát védeni. Mint az ilyen típusú várak többségében, ebben a várban is kialakítottak egy nagyobb termet (lovagterem) fogadásokra, tanácskozásokra, valószínűleg a lakótoronyban. A felső vár közepén ma is jól látható kettős dongaboltozat ezt sejteti...

A vár igazi védelmi rendszerét az alsó vár jelentette, ahol három ó-olasz rendszerű bástyát emeltek. A sarokbástyák homloksíkjait ferde falak alkották, a sarkokat nagyméretű kváderkövekkel alakították ki. Az északnyugati és délnyugati bástyák külső oldalának kövei közt sok félköríves és gyémántmetszéses díszítésű, másodlagosan felhasznált kőfaragvány látható. Ezek a környék egyik lepusztult románkori templomának főpárkányából származnak.

A külső védelmi öv leghatározottabban a vár északi oldalán látható, alul a sziklába mintegy 4 méter mély 4-5 méter széles árkot véstek. Ezt az árokrendszert gazdasági udvarként is használták: a sziklafalba sütőkemencéket vájtak, és olyan kisebb méretű pincében is folytatható építményeket is kialakítottak, amelynek felmenő falát is sziklából faragták ki.

A felső vár délkeleti oldalán a belső lakótorony két falcsonkja még áll, ahonnan lépcső vezet az északi fal alatt húzódó, sziklába vágott folyosókba, melyek néhol kisebb helyiségekké bővülnek.

Észak felé három lőrésszerű nyílás az északi oldal védelmét biztosította. A felső vár déli oldalfalának közepe táján kisméretű, kör alaprajzú védőtorony falmaradványa látható. A felső várat övező védőfal átlagos magassága 2 méter, és a falszövetben többszöri átépítés nyomai figyelhetők meg.

Az alsó várba a sziklába vágott gyalogkapun kívül egy másik bejárat is vezetett. Azt a kaput az északnyugati bástya homlokfalán alakították ki, és a kapu előtt kisebb méretű, sziklába vágott farkasverem is biztosította a védelmet. A kapu felett lehetett az a tábla, melyet Országh Kristóf helyeztetett el az alsó vár ó-olasz bástyákkal való megerősítésének emlékére.

Az északkeleti sarokbástya tövében 270x300 cm szájnyílású mintegy 20 méter mélységű feltárt kút van, amelyhez a külső védelmi övből még a 16. századi építkezések előtt sziklába vágott árok vezetett.

A felső várba csak gyalogos juthatott be, és az alsó várba is, legfeljebb csak lovas, mert a kapu mérete, illetve a bejárat után következő udvarrész nem tette lehetővé a kocsik közlekedését. Ezeket feltehetően a sáncban védett árokrészben tarthatták.

A várat ismertető munkák gyakran említik az alsó és a felső várat elválasztó sziklafalban látható negyedgömb metszetű „ülőfülkéket”. Ezek azonban olyan helyen vannak általában, hogy megközelítésük még létrával is igen nehézkes. Nemcsak helyük, de méretük miatt is ezek inkább méhészkedéssel hozhatók összefüggésbe. A vár alatti sziklákon több helyen olyan kaptárfülkék nyomai figyelhetők meg, amilyenek a megye más területén is vannak. Talán ennek a korábban kialakult méhészgyakorlatnak megfelelően vájhatták ki ezeket a fülkéket a nehezebben megközelíthető helyekre, bennük fonott kasok, vagy fából készült bödönök is állhattak.